Nemrégiben Anna megkért, hogy nyújtsak segítséget egy sorstársnak, aki szeretné kikérni a 24 hétnél fiatalabb magzatát. A kezelőorvosa és a kórház nem bizonyult segítőkésznek, a betegjogi képviselő sem épp a beteget látszott képviselni, a patológia pedig leginkább tanácstalanul állt az egészhez. Ők úgy tűnik végül sikerrel jártak, de azt gondoltam, másoknak is jól jöhet egy kis tapasztalat.
A probléma egyébként nem új keletű, évekkel ezelőtt cikk és film is született már róla:
A mi sztorinkat szerintem az itt olvasók többsége már ismeri, a kikérés menetéről azonban még nem írtam, ezt szeretném itt pótolni.
Hónapokon keresztül minden telefonáláskor hitegettek minket a genetikai tanácsadóban a "következő hónap"-pal, aztán egyszer meguntam és felhívtam közvetlenül a patológiát, ahol a nevem és Szabi "születésének" dátuma alapján sikerült kideríteni, kihez tartozik az ügyünk. Kaptam egy másik számot, amin másnap el is értem az illetékes doktornőt. Ekkor derült fény arra, hogy 9 hónapon keresztül semmi - és tényleg semmi - nem történt Szabival a patológián, így megérett bennem a döntés, miszerint nem érdekel az eredmény, csak adják oda. Jeleztem a dokornőnek, hogy szeretnénk a fiunkat kikérni, erről pedig hivatalos kérvényt is fognak kapni. Megírtam a kérvényt, amit a patológiai intézet igazgatójának küldtem el, egy szkennelt változatot pedig az említett doktornőnek.
Nekünk szerencsénk volt, nem álltak az utunkba. Értesítettek minket, amikor készen álltak a kiadásra (csodás módon jutott végre idő a vizsgálatokra is), mi felvettük a kapcsolatot egy temetkezési vállalkozóval, aki elhozta Szabit és elintézte a hamvasztást.
Amint viszont a bevezetőben említettem, nem mindenki ilyen szerencsés. Fontos tudni, hogy JOGUNK van a gyerekeinkhez, bármilyen aprók is voltak. Ha a kezelőorvos/genetikai tanácsadó nem segítőkész, meg lehet kerülni őket - ahogy mi is tettük -, a testek kiadása ugyanis már a patológia hatásköre, vagyis ha velük dűlőre jutunk, nyert ügyünk van. Szintén fontos, hogy hivatalos, írásos kérvény szülessen, amelyet a patológia vezetőjének küldjünk. Ebből - az ellenállás mértékétől függően - kaphat a kórházigazgató, illetve a kórház jogi osztálya is.
"Korai vagy középidős magzati halálozás esetén az elhalt magzat halottvizsgálati bizonyítvány nélkül, a szülő írásbeli nyilatkozata alapján temethető vagy hamvasztható el. A nyilatkozat alapján a maradványokat ki kell adni, a szülő azok eltemettetésére köteles."
A korai vagy középidős magzat meghatározása a 1997. évi CLIV. törvény 216. § e) pontjában található:
"Korai vagy középidős magzati halál: a 24 hétig vagy annál rövidebb ideig az anya méhében lévő magzat, ha az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adja; vagy ha a magzat kora nem állapítható meg, és a magzat testtömege az 500 grammot vagy a testhossza a 30 cm-t nem éri el, ide nem értve azon ikerszülés esetét, ahol legalább az egyik magzat élve született"
A kérvény végén érdemes nyilatkozatot tenni a baba eltemettetésének szándékáról, ahogy a fentebbi törvény is előírja.
Az idézett törvények teljes terjedelemben megtalálhatóak a http://net.jogtar.hu/ címen.
Reményeim szerint egyszer eljutunk odáig, hogy minden magzatot/babát elvesztett szülő saját elképzelése, döntése szerint méltón búcsúzhat el gyermekétől, mert ez igenis szerves része a gyászfolyamatnak, még akkor is, ha a mai társadalom meg is próbálja elbagatellizálni.
Meghitt, békés búcsút kívánok mindenkinek, aki még előtte áll!
Utolsó kommentek