- Van ott valaki?

(Csönd)

*

- Van ott valaki?
- Igen. – hangzik a halk válasz.
Nevetek, majd csendben megsimítom a hangját, és így felelek:
- Akárki is vagy kis idegen, nagyon ismerős vagy. Maradj velünk, kérlek, maradj velünk! Én vagyok az anyukád.
- Anya. – suttogja, minden hangot szépen formázva. Majd elgondolkodik egy kicsit, végül mosolyogva odaböki :
- Jó. Maradok.

*

- Anya? Érezted?
- Nem. Kellett volna? – kérdezem.
- Pedig megsimogattalak.
- Pici vagy még, bogaram, nem érezhetlek.
- Várj, újra próbálom. – mondja, és elhallgat. Összpontosít, majd reménykedve újra kérdi:
- És most?
- Sajnálom, de semmi. Várjunk még egy kicsit, biztos, hogy megismerlek, nem először történik velem ez.
Kuncogva mondja:
- Tudom. De velem először.
- Türelem, kicsim, nemsokára.

*

- És most? – próbálkozik újra.
- Aha, ez gyanús volt. Te voltál, tényleg Te voltál?
- Igen, és ez is én vagyok.
- Érezlek! Biztos vagyok benne. Pedig még most is korai. Most is Te vagy?
- Én bizony. Jól esik, ha simogatlak?
- Ez a legviccesebb érzés a világon. Megnevetetsz.
- Szeretem, ha nevetsz. Akkor én is vidám leszek. De ha szomorú vagy, akkor én is.
- De hát nem is vagyok szomorú.
- De dühös vagy néha. Hallom, amikor kiabálsz.
- Előfordul, tényleg, sajnálom. Csak tudod, van, amikor felidegesítenek az emberek.
- Mi az, hogy „emberek"?
Elmosolyodok, és megsimogatom.
- Én ember vagyok, és Te is az vagy.
- Akkor miattam is ideges szoktál lenni?
- Nem, miattad sosem. – válaszolom, és megölelem. – Na, gyere, rúgj még egyet, mutassuk meg apának is.
- Á, neki még nem lehet.

mrfcd149028.jpgForrás: www.inmagine.com

*

- Ébren vagy, kicsim? – suttogom.
- Igen, Anya. – válaszol nagyon halkan.
- Kérdeznék valamit. Fiú vagy, vagy lány?
- Te mit szeretnél?
- Mindegy.
- Nem igaz, olyan nincs.
- Téged szeretnélek.
- Akkor mindegy, mi vagyok, minek akarod megtudni.
- A neved miatt. Hogy kiválaszthassuk.
- Mi lesz a nevem?
- Hát, ha fiú vagy, akkor Péter. Ha lány, akkor Eszter.
Kuncog.
- Mindkettő nagyon tetszik.
- Nem volt könnyű megegyezni apáddal.
- És Ő mit szeretne? – kérdezi később.
- Szerintem fiút. Minden apa akar egy fiút. Lánya már van.
Hosszú csend következik.
- Mi a baj? Rosszat mondtam?
- Nem akarok apának csalódást okozni. – mondja sírdogálva.
- Jajj, ne butáskodj! Apa is szeret, akárki is vagy! Nem ez a lényeg!
- Anya, simogass meg még egyszer! – kéri. – Még egyszer, elalvás előtt.
Én pedig megsimogatom.

*

- Anya?
- Igen, Eszter?
- Anya, szeretném tudni, hogy hol vagyok. Olyan sötét van. Félek.
- Kicsim, nem kell félned. Bennem vagy. – válaszolom olyan szelíden, ahogy csak tudom. – Itt semmitől sem kell félned.
- De néha rám tör ez az érzés, és nem tehetek ellene semmit. Valami furcsa görcs van ilyenkor bennem.
- Igen, tudom, milyen a félelem. Én is szoktam félni.
- Anya, elmeséled, hogy mitől szoktál félni?
- Leginkább attól, hogy veled, vagy a testvéreddel történik valami. Meg apával.
- És attól nem szoktál félni, hogy veled történik valami?
- De attól is.

*

Felszisszenek, és odakapok a hasamhoz:

- Aúúú, Eszter, ez jó erős volt!
- Bocs, Anya, kicsit kicsi itt a hely! – nevet.
- Huncut vagy! Na megállj csak, majd ha kibújsz, akkor cserébe jól megcsikizlek. – simogatom meg a buksiját. Kicsit csöndben marad, majd suttogva kérdezi:
- Anya?! Mikor fogok megszületni?
- Nem tudom, édesem, de most még nincs itt az ideje.
- És Anya?! Fájni fog?
- Hát, szívem, nekem biztos...
- És nekem? Nekem milyen érzés lesz?
- Nem tudom biztosan, Eszter, de őszinte leszek: szerintem Neked is fájni fog. De akkor már ott, ahol most vagy, nem lesz jó, és biztosan mindent megteszel, hogy kigyere onnan. És ha sikerül – márpedig mindenkinek sikerül – akkor nagyon jó lesz, mert végre találkozhatunk.
- Mesélj nekem még arról a találkozásról!
- Háááát... Te minden bizonnyal sírni fogsz.
- Sírni?
- Ó, igen. Nagyon hangosan fogsz kiabálni, hogy takarjanak már be, mert hideg van, és adjanak enni, mert éhes vagy.
- Hideg? Éhség? Ezek mit jelentenek?
- Megtudod időben. – nevetek.
- És Te? Te hol leszel? Nem láthatlak?
- Én mindig Veled leszek, kicsim, innentől kezdve az egész életedben, amíg csak szükséged van rám. – mondom, és megpuszilom, majd folytatom a mesét: - Én majd kézbe veszlek, betakarlak, aztán megetetlek. Össze-vissza foglak simogatni, puszilgatni, és ha kicsit nagyobb leszel, akkor össze-vissza foglak csiklandozni. Te pedig megtanulsz nem csak sírni, de nevetni is. Nagyon jó móka lesz.
- Anya! Én már alig várom, hogy megszülessek.
- Én is, kicsi Eszter, én is.

*

- Anya! ANYA! Engedj ki innen! – kiabál rémülten.
Megijedek, de megpróbálom nyugodt hangon kérdezni:
- Mi a baj, Eszter? Mi történt?
- Anya! Olyan rossz dolgot láttam! Nagyon félek! Ki akarok jönni?
Még mindig ideges vagyok, de a hangomon ez nem érződik:
- Semmi baj, Eszter, mit láttál?
- Csak engedj ki, kérlek!
- Édesem, nem jöhetsz még ki! Még nincs itt az ideje!
- Anya, valami nagyon erősen belenyilallt a szemembe, szinte fájt!
- Az talán fény lehetett. Hol láttál fényt? – kérdezem.
- Fény? Mi az a fény?
- A világ fényes hely, Eszter. A fény bevilágítja a sötétséget, meglátjuk vele a dolgokat, a fény meleget ad, életet teremt. A fény jó dolog, a fény nem fáj!
- De ez a fény nem volt jó, ez a fény nagyon fájt, Anya! Mintha égette volna a szememet! És volt ott egy alak, azt mondta, menjek vele! Anya, én nem akarok vele menni, és én meg akarok születni!
- Butaság, bogaram, biztosan csak álmodtad! Semmi baj nincs, tényleg, higgy nekem! Nem jöhetsz még hozzám, még egy kicsit legyél türelmes! Ahol most vagy, ott a legjobb Neked!
- Hiszek Neked, Anya! – mondja végül, majd becsukja a szemét, és elalszik. Én hosszasan simogatom még, de rettegés tölti meg a szívemet.
- Kérlek, maradj még! – suttogom a sötétségbe.

*

- Anya! – suttogja.
- Eszter... - suttogom én is, még félálomban. – Nagyon nyomod az oldalamat, bogaram. – mondom, és fészkelődöm.
- Ne haragudj, Anya.
- Semmi baj. Korán ébredtél.
- Azt hiszem, megint álmodtam.
- Olyan félelmeteset?
- Olyasmit, mint a múltkor, de most nem volt félelmetes. Inkább csak... olyan nyugodt.
- És egészen pontosan mi történt?
- Megint láttam a fényt. De most nem volt ijesztő, hanem meleg és puha – olyan volt, mintha megsimogatta volna a fejemet. Azt hiszem... - csendesedett el egy pillanatra – hívott engem!
- Ó, talán... talán a születéssel álmodhattál. – mondom kissé bizonytalanul.
- De Anya, Te nem voltál ott!
- Hanem hol voltam? – lepődök meg.
- Háááát... azt hiszem, leginkább sehol!
- Az nem lehet, Eszter! Én most már mindig Veled leszek, legalább is, amíg Neked erre szükséged lesz!
- Akkor... - majd hirtelen elhalgat.
- Akkor? – erőltetem.
- Akkor lehet, hogy már nem volt Rád szükségem.

*

- Hahó, Eszter, ébresztő!
- Itt vagyok, Anya!
- Na végre! Már azt hittem, ma nem is rugdosol meg!
- Anya! Mikor találkozhatunk végre?
- Nemsokára, bogaram. – és megsimogatom.
- Nemsokára? Én szeretnélek már most látni!
- Hát, most még azt hiszem, nem lehet! Egy kicsit még várjunk! De már nem kell sokat, ígérem.
- Jó. Ha már nem sok, akkor jó. Már nagyon szeretnélek látni, mert az a fény álmomban, tudod, amiről meséltem, ahol Te nem voltál... az... az... - dadogja, és elbizonytalanodik a hangja.
- Azt mondtad, az jó volt! – vágok közbe.
- Jó, igen, de mégsem: mert Te nem voltál ott.
- És hiányoztam? – próbálom lazán odavetni.
- Hát... - suttogja. – tulajdonképpen: nem.
- Ó.
- Látni szeretnélek már. – mondja.
- Én is téged, kicsi Eszter! De azt hiszem, még egy kicsit türelmesnek kell lennünk.
- Igyekszem, Anya, nagyon igyekszem.

*

- Eszter! ... Eszter! ... Eszter, Eszter, Eszter! ... ESZTER!!!
...
- ESZTER, kérlek, ne tedd ezt velem!
...
- ESZTER!!!
(Nem, ezt nem hiszem el, ez nem velem történik, Eszter, hol vagy? Szólalj már meg, rúgj belém, szüless meg, csak ezt NE!)
- ESZTER!!!
Egy kiáltás visszhangzik az üres szobában, és azt mondják csendesen: „Nincs szívhang."

Szerző: anna_over_the_moon  2013.06.15. 08:50 Szólj hozzá!

Címkék: terhesség halvaszülés Beszélgetek Eszterrel

A bejegyzés trackback címe:

https://szivembendobog.blog.hu/api/trackback/id/tr585362273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.