Nem vagyok hívő... bár lassan annyiszor írom már ezt le, hogy kezdek elgondolkodni.

Mivel távol vagyok a megszokott környezetemtől, mindennek utána kell járnom, ezért ma kilátogattam a központi temetőbe. Kíváncsi voltam, van-e olyan hely, ahol gyertyát gyújthatok a kisfiam emlékére. Valami igazán szépet akartam, ami méltó hozzá, ha már saját síremléke nincsen.

Keresgélés közben főleg gesztenyefák alatt sétáltam. Két sikeres eltévedés után nem röstelltem útbaigazítást kérni (mert ami azt illeti a szóban forgó temető nem éppen kicsi és főleg nem könnyen kiismerhető). Amikor már a vélhetően jó irányba tartottam, eszembe jutott, hogy semmit nem hoztam. Legalább egy mécsest betehettem volna a táskámba. Amint ez átsuhant az agyamon, lehullott egy gesztenye az egyik előttem levő fáról. Egy pillanatig arra gondoltam, ez nem lehet véletlen, hiszen eddig egy sem esett le, pedig vagy 20 perce alattuk sétálok. Aztán elhessegettem a gondolatot, meg úgysem találnám meg, mert a fűbe esett és nem is láttam, pontosan hova. Ebben a pillanatban úgy egy méterre előttem lehullott még egy, a becsapódáskor szétnyílt a héja, a gesztenye kigurult belőle és alig 10 centire a lábam előtt megállt.

Megértettem az üzenetet és felvettem a gesztenyét. Azt tettem az emlékműre és megígértem Szabinak, hogy legközelebb gyertyát is hozok.

(2012. szeptember 26.)

Szerző: bognart  2013.07.22. 07:00 Szólj hozzá!

Címkék: gyász emlékezés

A bejegyzés trackback címe:

https://szivembendobog.blog.hu/api/trackback/id/tr65395536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.