Amikor még bennem voltál
egy ütemre lépett szívünk
titi voltál, és én a tá 
kézenfogva járva éltünk
moccanásod az enyém volt
és tied a gondolatom
egy volt lelkünk, egy a vérünk
megosztoztunk az álmokon.

Amikor még velem voltál
kitágultak a határok
tükörképem láttam benned
egy elképzelt valóságot
csillogott a fénytelen éj
hozzám bújt a pillantásod.
Illúzió volt az egész …
csupán hazug látomások.

Amikor így magam hagytál
- hogy nagyon fáj, érzed, tudom -
könnyeimnek tengerhídján
vitt az utad… "Menj szabadon!"
Azóta is lyukas szívvel
keresem az új világot
ahol lelkem újra éled
s önmagamra rátalálok.

In memoriam NNJ (1998-2006)

Szerző: Szivembendobog_vendég  2013.09.14. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: emlékezés Virág Lili

A bejegyzés trackback címe:

https://szivembendobog.blog.hu/api/trackback/id/tr955483647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.