megszületni a jövő hitével
                        ép testben, mint annyian
              ovi helyett csendes kórteremben
                               félni mindennapokat
gyermekként búcsúzni színektől és fénytől
                             bízva, hogy az áldozat
                                nem lesz hiábavaló…

                             Halálnak kerítője, Idő
                      bár bókol, sok jajt osztogat
                      gátlás nélkül veszejt szülőt
   s keze nyomán sírhalommá göröngyösül
                                 zsenge iskolai pad…

                             vakként is tisztán látni
                       tisztábban, mint ép-sokan
                            fényt üzenni a sötétből
                                járni szemtelen utat

                           s kaput nyitva új jövőre
                                    átlépni a gátakat
                             bízva, hogy az áldozat
                            ezúttal nem hiábavaló…