megszületni a jövő hitével
ép testben, mint annyian
ovi helyett csendes kórteremben
félni mindennapokat
gyermekként búcsúzni színektől és fénytől
bízva, hogy az áldozat
nem lesz hiábavaló…
Halálnak kerítője, Idő
bár bókol, sok jajt osztogat
gátlás nélkül veszejt szülőt
s keze nyomán sírhalommá göröngyösül
zsenge iskolai pad…
vakként is tisztán látni
tisztábban, mint ép-sokan
fényt üzenni a sötétből
járni szemtelen utat
s kaput nyitva új jövőre
átlépni a gátakat
bízva, hogy az áldozat
ezúttal nem hiábavaló…
Címkék: Virág Lili
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek