Se életse halálura nem vagyok.Nem az én akaratomból szólnak aharangok.Hogy jöttél – a te döntésed voltés hogy hányszor látod a gólya-fiók’röptétmár akkor tudtad, mikormegszülettél.Szavam nem lehetett benne.Nekem csak az éjszakák maradtak avégén,meg a Könnyek Tele,a…

Az utóbbi időben borzasztó büszke voltam magamra, amiért szinte már-már normálisan tudok létezni. Abba a hitbe ringattam magam, hogy akkor innentől nem tud felkavarni semmilyen megjegyzés, vagy reakció a velünk történtekkel kapcsolatban. Hát - mint már annyiszor - ezúttal is…

Fél évet mondtak, hogy ennyit kell várnunk a következő terhességgel. Eszter császárral született, a sebnek pihenni kell. Tudták, hogy már soha többet nem szülhetek természetes úton, tudtam én is - és egyáltalán nem izgatott. Biztos csodálatos dolog saját erőből világra hozni…

2013. április 21. Ma egy éve. Érdekes, hogy mennyi mindent vár az ember egy-egy "kerek" időintervallumtól. Három hónap, fél év, egy év... Titkon talán azt várjuk (mégha az ellenkezőjét is állítjuk), hogy aznap már másképpen kelünk fel, hogy másképpen fogjuk látni a…

Bár én ezúttal nem számolom, de a testem szerint eltelt egy hónap. Vártam is ezt a pillanatot, meg nem is.  Vártam, mert ehhez kötöttem az új nőgyógyász felkeresését, de féltem is tőle, mert már pontosan tudtam, milyen érzés az első egy elvesztett terhességet…

Emlékszem, júniusban vártam, hogy mehessek dolgozni. Vártam, de rettegtem is tőle. Belegondoltam, hogy majd mindenki megkérdezi, mi volt, hogy volt, és én majd nem bírom sírás nélkül. Aztán eljött, és komolyan azt hittem belehalok a fájdalomba, de aztán mégis túléltem, és a…

Már több, mint egy hét eltelt. Az első pár napot otthon-otthon töltöttük, hogy eltereljük a figyelmünket, de csütörtök óta megint csak ketten vagyunk. Voltam dokinál, fizikailag minden rendben. Lelkileg kevésbé. Ez most más. Vacakul hangozhat, de ezúttal talán a hogyan és a…

túlhaladja az idő a dolgokatmegoldani próbálom a gondokatláthatóan sikertelen gondolattúlélni a pillanatnyi magamatvérbő lázban siratni a tegnapotvérző gyászban feledni, mi fájhatottélő lángban eltüzelni a magotmegtalálni hamuban a holnapothóesésben meglelni a melegetsáros…

Tegnap még a saját lábamon mentem a kórházba, ma mentő vitt. Tegnap még hallottam a szívverését, ma a kezemben tartottam. Tegnap még aggódtam érte, ma már nincs kiért. (2013. január 19.)

6 hónappal ezelőtt, nagyjából ezidőtájt született meg Szabi. Már fél éve anya vagyok, gyermek nélkül... egy fél ember. Bár sok minden megváltozott az életemben azóta, és bizonyos szempontból akár azt is mondhatnám, "túl vagyok a nehezén", de azért van, ami azt hiszem…

Amikor Esztert vártam, az apósom egyszer csak sírva telefonált, hogy meghalt a testvére. Apósomék hárman voltak testvérek, ő volt a legkisebb, kései gyerek, a háború után született, nagyon kicsi súllyal, nem is gondolták, hogy megmarad. A testvérei mind jó pár évvel öregebbek…

9 hónappal Eszter halála utána - túl jó pár útkeresési próbakörön megnéztem a Terápia c. sorozatot, és azt gondoltam, talán érdemes lenne nekem is egy olyan szakembert felkeresnek, aki nem alámkérdez, aki nem evidenciákkal bombáz, hanem aki egy kicsit megráz, és olyan dolgokra…

Drága Kisfiunk! Ha a Sors kegyes lett volna hozzánk, ma kellett volna megszületned. Ehelyett már 21 hete a hiányoddal küzdünk. Még mindig nagyon fáj, hogy nem ölelhettünk magunkhoz, nem becézgethettünk, nem vihettünk haza. Az idő ugyan sokat segített, mert már nem mindig kúszik…

Megtaláltam egy korábbi irományomat. Tavaly május végén egy külföldi blogon találtam rá egy ott szinte már hagyománynak számító kezdeményezésre, aminek a lényege, hogy a gyermeküket elveszített szülők leírják, éppen hol tartanak a gyászukban. Ezen felbuzdulva én is írtam,…

Az alábbi bejegyzés teljes mértékben a saját véleményemen és tapasztalásomon alapul. Nem volt célom tanácsokat adni az útkeresést illetően, és elfogadom azt, hogy mások az adott "módszereket" egészen másképp élték meg.  Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az…

Számomra a gyász olyan, mint egy nagy takaró. Sötét és fojtogató, rám telepszik és szinte összenyom a súlyával. Ugyanakkor melegséget és biztonságot is nyújt. Amíg alatta vagyok nem kell szembesülnöm azzal, hogy az élet nem állt meg, hogy süt a nap, csiripelnek a madarak,…

Azt hiszem a sors kegyetlen tréfát űzött velünk, emberekkel, amikor az érzéseinket kaptuk. Másképpen hogyan hiányozhatna az, ami még nem is létezett/aki még meg sem született?  Egyre csak a főigazgató szavai keringenek a fejemben. Amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes…