Számomra a gyász olyan, mint egy nagy takaró. Sötét és fojtogató, rám telepszik és szinte összenyom a súlyával.
Ugyanakkor melegséget és biztonságot is nyújt. Amíg alatta vagyok nem kell szembesülnöm azzal, hogy az élet nem állt meg, hogy süt a nap, csiripelnek a madarak, szomszédok beszélgetnek a kapuban, míg a gyerekeik az utcán játszanak...

Amíg alatta vagyok, Szabi még velem van... és attól félek, ha ledobom magamról a gyász takaróját, eltávolodik tőlem.

Azt hiszem, maradok még egy kicsit a sötétben ... Vele.

(2012. május 30.)
Szerző: bognart  2013.07.01. 07:00 2 komment

Címkék: gyász veszteség

A bejegyzés trackback címe:

https://szivembendobog.blog.hu/api/trackback/id/tr115380008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anna_over_the_moon 2013.07.01. 08:56:34

Ez a bejegyzés szerintem esélyes arra, hogy idézet legyen. A citatum.hu-ra mindenképpen. Nagyon jó a hasonlat. Köszönöm.

bognart 2013.07.01. 21:37:21

@anna_over_the_moon: Én köszönöm a lehetőséget!
süti beállítások módosítása