Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a…

Pár hete kaptam egy e-mailt egy csoporttársamtól, aki gyászcsoportot is vezet, hogy egy internetes újság szeretne vele beszélgetni a történetéről, de ő több okból sem tudja vállalni az interjút - és rám gondolt. Igent mondtam, hiszen ezzel is nagyobb nyilvánosságot kaphat a…

Az alábbiakban megpróbáltam összegyűjteni azokat a honlapokat (a jelen blogon kívül), amik segíthetnek a gyászfeldolgozás során. Sajnos konkrétan perinatális gyásszal és korai gyermekhalállal kapcsolatos oldalak elég ritkák, ezért az alább felsoroltak nem mindegyike specifikusan…

Érdekes cikkre leltem a minap: egy amerikai fotós arra kérte a modelljeit, hogy egészítsék ki a következő kis mondatot: "Nem a __________ vagyok". Mindezzel azokra a sztereotípiákra akarta felhívni a figyelmet, hogy egy-egy esemény, vagy jellemvonás mennyire meg tudja határozni egy…

Az alábbiakban megpróbáltam összegyűjteni azokat a filmeket, amik segíthetnek a gyászfeldolgozás során. Sajnos konkrétan perinatális gyásszal és korai gyermekhalállal kapcsolatos alkotások nem igazán születtek/nek, ezért az alább felsoroltak nem specifikusan ugyan, de a halállal,…

  Az alábbiakban megpróbáltam összegyűjteni azokat a könyveket, amik segíthetnek a gyászfeldolgozás során. Az ötletekért köszönet az Angyalok Szülei fórum tagjainak és a facebook-csoportnak!

már nem számolom a hetekethétnaponta gyertyalángba vésem bele a jeledés néha felriaszt a kedd hajnalmár nem skandálom a bűnöketmerevlemez skatulyákban dédelgetem vétkemetés néha megöntözöm sós savvalmár nem valóság, csak képzeletmegsetörtént pillanatok sűrűsítik…

Se életse halálura nem vagyok.Nem az én akaratomból szólnak aharangok.Hogy jöttél – a te döntésed voltés hogy hányszor látod a gólya-fiók’röptétmár akkor tudtad, mikormegszülettél.Szavam nem lehetett benne.Nekem csak az éjszakák maradtak avégén,meg a Könnyek Tele,a…

Épp a konyhában kellene sürögnöm. Biztos morognék, mert összeesik a piskótalap (ahogy nálam mindig szokott, amikor szépet akarok). Aztán babakocsiba vágnám a gyereket és együtt elmennénk marcipánt, tüzijátékot, gyertyát keríteni.... Ehelyett kiveszek két mécsest a dobozból,…

2013. április 21. Ma egy éve. Érdekes, hogy mennyi mindent vár az ember egy-egy "kerek" időintervallumtól. Három hónap, fél év, egy év... Titkon talán azt várjuk (mégha az ellenkezőjét is állítjuk), hogy aznap már másképpen kelünk fel, hogy másképpen fogjuk látni a…

Bár én ezúttal nem számolom, de a testem szerint eltelt egy hónap. Vártam is ezt a pillanatot, meg nem is.  Vártam, mert ehhez kötöttem az új nőgyógyász felkeresését, de féltem is tőle, mert már pontosan tudtam, milyen érzés az első egy elvesztett terhességet…

Emlékszem, júniusban vártam, hogy mehessek dolgozni. Vártam, de rettegtem is tőle. Belegondoltam, hogy majd mindenki megkérdezi, mi volt, hogy volt, és én majd nem bírom sírás nélkül. Aztán eljött, és komolyan azt hittem belehalok a fájdalomba, de aztán mégis túléltem, és a…

Már több, mint egy hét eltelt. Az első pár napot otthon-otthon töltöttük, hogy eltereljük a figyelmünket, de csütörtök óta megint csak ketten vagyunk. Voltam dokinál, fizikailag minden rendben. Lelkileg kevésbé. Ez most más. Vacakul hangozhat, de ezúttal talán a hogyan és a…

túlhaladja az idő a dolgokatmegoldani próbálom a gondokatláthatóan sikertelen gondolattúlélni a pillanatnyi magamatvérbő lázban siratni a tegnapotvérző gyászban feledni, mi fájhatottélő lángban eltüzelni a magotmegtalálni hamuban a holnapothóesésben meglelni a melegetsáros…

Tegnap még a saját lábamon mentem a kórházba, ma mentő vitt. Tegnap még hallottam a szívverését, ma a kezemben tartottam. Tegnap még aggódtam érte, ma már nincs kiért. (2013. január 19.)

Ismét Virág Lili egyik írását posztolom. Az írás 2 évvel kisfia, Norbi halála után született. Norbi történetét itt tudod elolvasni. Órák óta esik. Szürke sötétség ülte meg a várost, és állhatatosan csorgatja ránk koszos nyálát. Innen nézve úgy tűnik, sosem hagyja…

Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rőzse-dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok. (Ady Endre) Párizst "vigaszdíjként" kaptam. Mindig is vágytam oda, a Szajna-partra, a múzeumokba, a tömény kultúra fellegvárába, de mindig volt más, volt…

6 hónappal ezelőtt, nagyjából ezidőtájt született meg Szabi. Már fél éve anya vagyok, gyermek nélkül... egy fél ember. Bár sok minden megváltozott az életemben azóta, és bizonyos szempontból akár azt is mondhatnám, "túl vagyok a nehezén", de azért van, ami azt hiszem…

Amikor Esztert vártam, az apósom egyszer csak sírva telefonált, hogy meghalt a testvére. Apósomék hárman voltak testvérek, ő volt a legkisebb, kései gyerek, a háború után született, nagyon kicsi súllyal, nem is gondolták, hogy megmarad. A testvérei mind jó pár évvel öregebbek…

Nem vagyok hívő... bár lassan annyiszor írom már ezt le, hogy kezdek elgondolkodni. Mivel távol vagyok a megszokott környezetemtől, mindennek utána kell járnom, ezért ma kilátogattam a központi temetőbe. Kíváncsi voltam, van-e olyan hely, ahol gyertyát gyújthatok a kisfiam…