már nem számolom a heteket
hétnaponta gyertyalángba vésem bele a jeled
és néha felriaszt a kedd hajnal

már nem skandálom a bűnöket
merevlemez skatulyákban dédelgetem vétkemet
és néha megöntözöm sós savval

már nem valóság, csak képzelet
megsetörtént pillanatok sűrűsítik véremet
és ölelnek júniusi faggyal

…

sosem ajnároztam sírodat
nincsen fejfa, kőangyalka, pucoktúrta földkupac
csak gyertya van, s árva lángja te vagy