Az aranynapban zöld rácsok mögöttAz apró halmokon százszín virágok,Élt három évet, egy napot, ötöt,Ezt hirdetik a bádog fölirások. Itt csupa apró szentek alszanak,E csöndes és virágos óvodában,E liliomok és rózsák alattA fiatal és mosolygó halál van. A dombokra galambok…

Gyerünk anyu, csináld! Ne add fel!Itt vagyok, veledlépdelekhallom, ahogy szíved sóhajt, sérzem testmeleged.Itt vagyok veled, hisz’ úgyis tudod.Én vagyok a csepp, mely arcodat felsózzaés vagyok a só is, mi fájdalmadat oldjavagyok a mozdulat, mi megállítja kezed,amikor a fa…

azt mondod hidegebb letta hangomjeges mint a decemberi széla szavak kopognak mint a jégpáncélkékjén az oda nem illő tűsarokkemény lettemigenlelkem sóval szórta be ez az évés még egy másikamikor mozdulatlansággal tüntettek az angyalokazóta csak hízikhízik a kéreg a csontomons…

már nem számolom a hetekethétnaponta gyertyalángba vésem bele a jeledés néha felriaszt a kedd hajnalmár nem skandálom a bűnöketmerevlemez skatulyákban dédelgetem vétkemetés néha megöntözöm sós savvalmár nem valóság, csak képzeletmegsetörtént pillanatok sűrűsítik…

Álmomban sűrű szél fújt akkor éjjel,megbontotta az ébrenlét zárt falát,a túloldalon a halál orgonáltés hanghidat építve eléd térdelt.Búgása megbűvölt, csábított téged,szólított a fekete csend odaát,nem titkolhattad a rettenet dalát -,hallgattad - és feküdtünk kéz a…

Se életse halálura nem vagyok.Nem az én akaratomból szólnak aharangok.Hogy jöttél – a te döntésed voltés hogy hányszor látod a gólya-fiók’röptétmár akkor tudtad, mikormegszülettél.Szavam nem lehetett benne.Nekem csak az éjszakák maradtak avégén,meg a Könnyek Tele,a…

Virág Lili kisfia, Norbi szeptember 28-n lett volna 15 éves. A következő versek évről évre mind a szülinapján íródtak.  Virág Lili: tizenkettő ma varjak károgtakvalaholaz ablakon túlmég takarta őket az őszde az elmúlás szelebefújta magát mélybarnalelkembeéppen…

Hinni a tavasztjégvirágmezőtől átláthatatlan ablak mögöttHinni a zöldetmikor a világ szürkébe öltözöttHinni tiszta madár-szótdacára hamis ember-mondatoknakHinni a jót ott isahol csak rossz sarjadHinni új születéstnem ily' törékenyetHinni a Teremtőthogy holnap ügyesebb…

  megszületni a jövő hitével                        ép testben, mint annyian              ovi…

Amikor még bennem voltálegy ütemre lépett szívünktiti voltál, és én a tá kézenfogva járva éltünkmoccanásod az enyém voltés tied a gondolatomegy volt lelkünk, egy a vérünkmegosztoztunk az álmokon.Amikor még velem voltálkitágultak a határoktükörképem láttam…

Mondd, hogy élik túl az anyákszenvedő gyermekük jaját?Csontig hatoló fájdalmát?S az ítéletet: nincs tovább…?Mondd, mi viszi őket tovább?Mitől moccan ismét a láb?Hogyan színesül a világ?A feketét mi festi át?Miből facsarnak örömet?Hogy mentik meg a lelküket?Hová rejtik…

túlhaladja az idő a dolgokatmegoldani próbálom a gondokatláthatóan sikertelen gondolattúlélni a pillanatnyi magamatvérbő lázban siratni a tegnapotvérző gyászban feledni, mi fájhatottélő lángban eltüzelni a magotmegtalálni hamuban a holnapothóesésben meglelni a melegetsáros…

Én a szívemet szétszakítottam:ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,és csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab új egész,s akit szeret, azért mindenre kész. Mindenre kész, – de ah, – erőtelene balga, szétforgácsolt szerelem. Ez a…

Vidám az arcom,a szám nevet.De lelkem halott.Így van ez.Kívül fényes derű,jókedv,belül egy szánalmas,vergődő holttest.A felszín: egy nagy csalás.Elhitetem: van tovább.Becsapom a nagy világot,elrejtem a valóságot.Olyan jól ment pedig minden,hogy még magam is elhittem –túl…

Sziklaszirten nagy fa állágai közt hajlék várEgy fészekben két madárHím és nőstény. Ők egy pár.Násztáncukat járják éppegymáséi ők végképpSiklanak a magasbanméltósággal, párosanNap múlik el nap utánélet születik a fánTojás héja megrepedtfészeklakó érkezettÍm, a…

Eljátszottad már kis játékidat,Kedves fiú, hamar játszottad el;Végsőt mosolyga orcád, s a halálLeszedte róla szép rózsáidat.Nemcsak magad menél, elvitted aSzülék vidámságát, elvitted aLegszebb remények gazdag bimbaját. Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? AhKi fog téged…

Így nem őrizte kincseit a gazdag, nyár illatát busongó, szőke kazlak, nap színeit üvegbe zárt gyümölcs, sok tudományát vén zsugori bölcs - mint téged rejtelek, őrizlek én, mindent, mi tiéd volt és most enyém: papírlapot, melyen kezed nyoma, pillantásod, mely rólam szállt…

"Jöttél, s mentél nesztelen,Föld vendége perc ideig.Honnan? hová? csak sejtelem - Az Istentől az Istenig. Eredetiben:Du kamst, Du gingst mit leiser Spur,ein flücht'ger Gast im Erdenland;woher? Wohin? Wir wissen nur:Aus Gottes Hand in Gottes Hand.

Mi is maradt belőle? A neve,hajának illata a hajkefén,egy micimackó, halottlevele,egy véres rongy és ez a költemény.A világ hatalom és értelem,nem értem, miért tették ezt velem.Nem pörölök. Élek és hallgatok.Most angyal ő, ha vannak angyalok.De itt lenn minden únt és ostoba.Nem…