azt mondod hidegebb lett
a hangom
jeges mint a decemberi szél
a szavak kopognak mint a jégpáncél
kékjén az oda nem illő tűsarok

kemény lettem
igen
lelkem sóval szórta be ez az év
és még egy másik
amikor mozdulatlansággal tüntettek az angyalok
azóta csak hízik
hízik a kéreg a csontomon
s torkomhoz dermesztő mondatok dörgölőznek

sajnálom

sajnálom magamat
az el nem zenélt lágy szólamokat
és sajnállak téged ki fázva olvasod e sorokat

vedd a kabátom
kesztyűt
sálat
régi magamat
vedd és menj
és hagyd itt nekem a fagyot