A következő történetet Marina küldte be.

Az egyik cikket elolvasva ragadtam billentyűzetet. hogy talán megkönnyebbüljek egy kicsit. Már eltelt Marci halála óta 1 év 3 hónap és 26 nap....de nem könnyebb. Sőt sokszor úgy érzem egyre nehezebb.

Marci meglepetés angyalként érkezett a családunkba 3. gyermekként és angyalként is távozott.

A várandósságom vele felhőtlen boldogsággal telt, mindenki nagyon várta, hogy megszülessen és végre eljött az a nap is, életem 4. legszebb napja, 2014. július 3-n. A férjemmel való házasságkötés és gyönyörű gyermekeink születése a legszebb napok az életemben.

Felhőtlen boldogságban teltek a hónapok a gyerekekkel. Nagyon nehéz volt 3 kicsivel, sokszor sírtam, de a legboldogabb voltam, hogy engem választottak édesanyjuknak.

De jött január 31-e, felébredtünk, de Ő már nem sírt fel többet. Órákon keresztül búcsúztunk Tőle a mentőben, nem akartam elengedni. Csodálatosan sütött a nap, a mentős fiú azt mondta, hogy ne sírjak. Csak nézzek fel az égre és amikor süt a nap, tudjam, hogy Ő mosolyog rám fentről. Azóta is ha kimegyek a temetőbe, tudom, hogy itt van velem. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, még ha körülöttem mindenki elfelejtette. Ő a mi kisfiúnk, de Istennek nagyobb szüksége volt Rá. Talán egyszer megajándékoz még minket egy 4. gyermekkel, talán nem, de ezt Rá bízom.