Amikor még bennem voltál
egy ütemre lépett szívünk
titi voltál, és én a tá
kézenfogva járva éltünk
moccanásod az enyém volt
és tied a gondolatom
egy volt lelkünk, egy a vérünk
megosztoztunk az álmokon.
Amikor még velem voltál
kitágultak a határok
tükörképem láttam benned
egy elképzelt valóságot
csillogott a fénytelen éj
hozzám bújt a pillantásod.
Illúzió volt az egész …
csupán hazug látomások.
Amikor így magam hagytál
- hogy nagyon fáj, érzed, tudom -
könnyeimnek tengerhídján
vitt az utad… "Menj szabadon!"
Azóta is lyukas szívvel
keresem az új világot
ahol lelkem újra éled
s önmagamra rátalálok.
In memoriam NNJ (1998-2006)
Utolsó kommentek