Álmomban sűrű szél fújt akkor éjjel,
megbontotta az ébrenlét zárt falát,
a túloldalon a halál orgonált
és hanghidat építve eléd térdelt.

Búgása megbűvölt, csábított téged,
szólított a fekete csend odaát,
nem titkolhattad a rettenet dalát -,
hallgattad - és feküdtünk kéz a kézben.

Odakint gőzölögve csorgott a nyár,
idebent én számoltam a cseppeket -
tested kiürült, mint a vizespohár,

az éjszaka vörös könnyet nedvedzett.
Álmomban hintalovon száguldottál,
s szőke tincseidben hajcsat fityegett.