Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
és csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
s akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, – de ah, – erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,
s cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
s fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
és nem jutott az egész senkinek.

Köszönet a találatért Ildinek.

Szerző: anna_over_the_moon  2013.08.18. 11:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szivembendobog.blog.hu/api/trackback/id/tr35422546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása