Sziklaszirten nagy fa áll
ágai közt hajlék vár
Egy fészekben két madár
Hím és nőstény. Ők egy pár.

Násztáncukat járják épp
egymáséi ők végképp
Siklanak a magasban
méltósággal, párosan

Nap múlik el nap után
élet születik a fán
Tojás héja megrepedt
fészeklakó érkezett

Ím, a párból család lett
repülnek a Hold felett
suhannak a Nap fölé
s nem sejtik: nem örökké.

Felhők jönnek, ijesztők
rossz érzéseket keltők
Acsarkodnak égiek
riadoznak légiek.
Kezdődik a háború
beleremeg az odú
nyoma sincs a melegnek
rút szellemek köröznek.
Villám Király érkezik
az ég széttöredezik
sötétjére, ahol jár
halálfejet rajzol rá.
Megdermed a levegő
veszélyben van fa és kő
Madárfészek fedetlen
s mi jőni fog: kegyetlen.
Villám csap a fészekbe
s eltalálja telibe
kit hiába védenek:
Őt, a leggyengébbiket.

És a csapás végzetes
bár a sors még oly kegyes
ad nekik egy kis időt
tegyék, mi megtehető.
Reménykedik madár-pár
fiókára élet vár.
De jaj, mégsem! Látják már
homályosul a határ.
Csendben fogy a lélegzet
szülő-gyermek eggyé lesz
Kismadár az útjára
a lét túloldalára
így indul el egyedül.
Emléket hagy cseréül.

Hím és nőstény itt marad
nem süt felettük a nap
tébolyultan, őrülten
öldöklődnek rémesen
Egymás tollát tépdesik
marcangolják véresig
csőrük mélyen húsba vág
érzik egyre, nincs tovább.
Útjuk végleg külön vál
reményük mind tovaszáll.

Mi vagyunk a madár-pár
s Norbi volt a kismadár.

A párodat és Téged a veszteség inkább összekovácsolt, vagy eltávolított? Ha ez utóbbi, akkor mi volt az oka ennek?