Vidám az arcom,a szám nevet.De lelkem halott.Így van ez.Kívül fényes derű,jókedv,belül egy szánalmas,vergődő holttest.A felszín: egy nagy csalás.Elhitetem: van tovább.Becsapom a nagy világot,elrejtem a valóságot.Olyan jól ment pedig minden,hogy még magam is elhittem –túl…

Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rőzse-dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok. (Ady Endre) Párizst "vigaszdíjként" kaptam. Mindig is vágytam oda, a Szajna-partra, a múzeumokba, a tömény kultúra fellegvárába, de mindig volt más, volt…

Mióta a férjem kijött utánam, nagyon jól éreztem magam. Nem sírtam, és bár talán érzéketlenül hangzik, de nem gondoltam annyit Szabira.  Illetve gondoltam, de nem fájt, nem sírtam és végül mindig oda lyukadtam ki, hogy nemsokára eljön a tesó ideje. Annyira vártam a napot,…